| A rémült fülelés a földben, |
| aztán a csend, a kígyózó neszek. |
| meredő fülek, markoló kezek. |
|
| Aztán az indulás. A lábak. |
| Az ízületek jeges ropogása. |
| Aztán csak a mohó tekintet, |
| mely rátapad egyetlen csupasz ágra. |
|
| S végül a rohanás, a lázas |
| köveken a fuldokló rohanás, |
| a porból némán feltörő tűz, |
| a szájakból feltörő harapás. |
|
| S felvillámlik a dörrenésben |
| a lesújtott test végső nyomora, |
| a bokrok lecsukló agancsa, |
| az utak habzó és vörös sara. |
|
| S már hunyorog a ragyogó gyász, |
| megvakítja egy levél születése. |
| Jön a tavasz, jön és letérdel, |
| a tó zsíros jegét nyúzza a kése. |
|
|