| Felkelek ebből a hatalmas nyárból |
|
s a földek zöld némasága, a fák fehér zúgása ellep: |
|
kapások kemény arcát a verejték szelíd árvize. |
| Megyek az úton, át ezen a dzsungeli tájon, |
|
pusztuló sziklák, sugarak közt sebezhetetlen, |
|
olcsó kabátban, nyári ingben. |
| Mosolyom megfogan mint kazalban a villám. |
|
| Ezt a szélfújást soha nem felejtem. |
|
A föld ízét a számban, ezt az aratást. |
|
|
csattog mint a vitorlavászon. |
|