| A halhatatlan év lehull a fákról. |
|
| Gyümölcsük évszaka, erős öregség minden tagomban, |
|
utolsó porszemükig hallgatnak a ragyogó hegyek. |
| Zöld szőnyegen delel az áhítat csikója, |
| Medeia véres táncát közönyös levelek figyelik. |
|
| S fiatalságom minden vad ösztöne úszik lassan egy másik égen |
|
békésen mint a betelt asszonyok sörénye. |
|
csókjaim síkságán az árva test emléke sem legel; – |
| öröm, öröm évezrede a fákban és a csontjaimban. |
|
| A tökéletes ég vitorláit kifeszíti egy repülő madár. |
|
| S mosakszik a teremtés minden napjának paráznasága |
| a füvek örökzöld vízözönében. |
|
|