Öntudat
Hogy a tengert először láttam én, |
szelíden hajlott egy öbölbe lénye, |
s égszínű volt, falusi Máriák |
öntudatlan-kék, bújtató köténye. |
|
Azóta már tudom nyálkás szinét |
a nizzai csigáknak a fövenyben, |
aljasság, akna, tüzes éhezés – |
„ember” vagyok. Mi rosszabb érhet |
|
|
|