Fulladozó
Nem ifjú vágy fúllaszt el engem. |
Nem bánat és nem szerelem. |
a hőt, mint párát lehelem. |
|
|
Perzselt torkomra száll az este. |
Adj több világot, síma hold! |
Adj több erőt az ismeretre, |
s az életet a vágyra foldd. |
|
Szökő világ! Ne szállj előlem! |
Áttetsző szárnnyal csapj le rám, |
mint mázsa-súlyú levegődben, |
remeg csőrödben koponyám. |
Búborék-karmok, szárny, szivárvány – |
te tartasz, vagy én tartalak? |
Nyakamba hulló vízisárkány, |
vagy szétvillámló kardhalak? |
|
|
Te légnyomás! Te perzselő víz! |
Habod szív, levegőd kivet, |
mely távol, s mely közelben őriz |
fent holdat, s lent lehelletet, |
|
feléd futok, feléd, megesten, |
s hiányod szomjan lihegem – |
nem ifju vágy fullaszt el este, |
nem bánat és nem szerelem. |
|
|
|