Betegség
| Megjöttek már a jó szagok, |
| tőlük mégis csak borzadok, |
| szeretnék már szeretni, enni, |
| de nem lehet, beteg vagyok. |
|
| s roppant kezem ajtótól-földig |
| Ahogyan dagad saját levében; |
| Vörösmarty is vizenyőben… |
|
| Csúnya vagyok, s nagyon kövér |
| körmöm sötét, hajam zsiros; |
| hogy mennyit érek, látni most: |
| nálam nem szebbek összegyűjtik, |
| mi nem csúnyábbaknak tilos. |
|
| Ennyi, nem több. Se jobb se rosszabb. |
| Lehetnék bölcsebb, s ostobább, |
| különb nem lennék így se, úgy se. |
| Maradj. Ne mozdulj. Ülj tovább. |
|
| Az agyam elforr, mint a víz, |
| testem terped ügyetlenül, |
|
|
|