Bozótban

Bő bozótban szűk az ösvény,

sűrű pára csüng a fáról,

én vagyok a hosszú tigris,

fáradt tigris Indiából.

Lassan azért átvonaglik

nyúlós csontom, sárga testem,

hulla szag van. Szúnyog-hangon

zsong a bomlás. Állok lesben.

Most megöllek. Jaj, de untat.

Szám eredre rátapad.

Nyakeredre. S még nem is félsz?

Lágyan zsong a hullaszag.

Jaj, hogy untatsz, szép fiucska,

hosszú, sovány csecsemő,

áldozatom, kecses bárány,

kihívóan remegő.

És hogy untat, ölni, marni,

undorít a vér szaga,

undor, erdő, undor, hulla,

undor, poshadt éjszaka –

Budapest, 1945. április 24.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]