Virág
| Pompás virág vagy, hosszú, karcsú száron. |
| Kecses kezedben, mint levél alatt |
| bújik meg emlék, fény-folt, pillanat, |
| bimbóban, várva, hogy valóra váljon. |
|
| Csírájukat lágyan eresztve csontig |
| bőröd alatt alusznak a csodák. |
| Kutatni, járni, kell-e még tovább? |
| Mindenhez illesz, s minden rád hasonlít. |
|
| Úgy szeretlek, mint nőt a férfiak. |
| Mint buja bokrot, szépséged kitárod: |
| rádnézek, és a válladból, kezedből, |
|
| derekadból, a szádból és szemedből, |
| mint piros lángok szöknek, bomlanak |
| szüntelenül az új, sötét virágok. |
|
|
|