Egy ismeretlen…
| Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában, |
| hol néhány szék van és egy zongora, |
| itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek, |
| s talán nem is szerettelek soha. |
|
| S átölelne a kongó, ismeretlen, |
| s egyedül maradhatnék, mint a fa, |
| jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam, |
| mert oly nehéz. De hol van a szoba? |
|
|
|