Elsűllyedek, s nem érzem. |
A vízzel lanyhán küszködik |
|
Mint hogyha rossz hírt hallanék, |
– ez tébolyító – mondanám, |
s mint álmomban, sikoltanék, |
de vízzel megy tele a szám. |
|
Mint tonnasúlyút húz a mély, |
s csak siklom tehetetlenül |
|
Most már hideg, most már jeges, |
velőm remeg, a csont, a haj |
agyam fölött már nem fedez. |
|
és nagy, hideg, süket halak |
|
|