Nem jó

Nem jó hűvös szobában

homályos éjjelen

latin betüt bogozni

két portól éberen,

nem jó lazán heverni

sem néha játszani,

zsibongó, sűrü utcán

felnőttnek látszani,

nem jó figyelni, járni,

nevetni, hallani,

létemmel, mint plakáttal

magamról vallani,

nem jó, nem jó az élet,

valami benne fáj,

valami, furcsa szégyen

a gyökerébe váj.

Szégyenletes az élet,

és szégyen, hogy vagyok:

boruljatok le rám ma

szép téli csillagok!

Lágy hó, nyomom temesd be

és dobd rám lepledet,

takarj, simíts, az élet

lásd piszkos és beteg.

S ha szennye szégyenét majd

egy éjjel nem türöm,

lelkem sötét alapját

keményen áttöröm:

Lelkem alatt a Semmi,

a lét alatt halál,

és jó, jó visszamenni!

a tiszta semmi vár.

1942. január 26.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]