Ha tudnád…

Ha tudnád lomb, hogy fáj a szám ma,
sikoly csiklandja torkom újra:
piros leveled rámborulna,
és lágy pecséttel csöndbe zárna.
Ha tudnád, éj, a két szememben,
hogy forr a kín, már gőz a cseppje,
felhőidből eső eredne
s mindkét szemem kiázna csendben.
Ha tudnád, ág, milyen a téboly:
irgalmasan agyam kiböknéd,
egy lila, pocsolyába löknéd,
s várnád, amíg párázva szétfoly.
 

1941. november 4.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]