Ha tudnád…
Ha tudnád lomb, hogy fáj a szám ma, |
sikoly csiklandja torkom újra: |
piros leveled rámborulna, |
és lágy pecséttel csöndbe zárna. |
|
Ha tudnád, éj, a két szememben, |
hogy forr a kín, már gőz a cseppje, |
s mindkét szemem kiázna csendben. |
|
Ha tudnád, ág, milyen a téboly: |
irgalmasan agyam kiböknéd, |
egy lila, pocsolyába löknéd, |
s várnád, amíg párázva szétfoly. |
|
|
|