Halottak napján
| Világító rőtszínű fák közt |
| nézd csak, amit most megtapintok |
| a két szemem, egyszer kifut. |
|
| A sírokon kis sárga lángok |
| s dús, bódító virág halom; |
| a szám mögött virít a fogsor |
| s lefoszlik majd a két karom. |
|
| Itt, ez a kar, ezek az ujjak, |
| az én karom, az én kezem, |
| amellyel a fatörzsbe vájva |
|
| út, fény, fák, bíbor, lila párák, |
| zöld, bűvös, gőzös illatok, |
| ősz, vér! Kínom remegve csordul; |
|
Budapest, 1941. október 20. |
|
|