Félálom

Bemélyed már a párna
mint barna torkú tárna
és föld alól dohogva
döng szívem tompa dobja.
Dús pára gyűl a számon
mint mézes, sűrű mákony
emlék, sikoltás, vér is:
csorogj, borits be, szédits!
Most fulladt, furcsa kéjül
az akna zúgva mélyül
s fejem a tárt torokban
puhán zuhanva dobban.
 

Budapest, 1941. október 14.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]