Egy fényes, nyári délelőtt |
míg szél kuszálta céltalan |
a hullámot, s a fényeket: |
|
Jön; félkezében táska lóg, |
széltépte haj és sárga szem; |
fénytől vakult vörös ködét |
nem látja rajta senkisem. |
|
nem hordja senki csontomat |
nem fogja kéz, nem szívja száj, |
|
Nem néz anyám szemem helyén, |
reménytelen, reménytelen. |
|
Budapest, 1941. szeptember 13. |
|