Vasárnap

Ünneplőben jár a város egy kis vékony fény után, őszi, langyos, szép vasárnap, szép vasárnap délután. Résen át a fény behullik: menni: merre? Várni: mért? – Régi képünk elfakulva sír egy csöppnyi kárminért. Régi képen violák közt borvörösben űl a lány. – Violától illatozva rámzuhant a hűs magány. Perg az óra. Légy se rezzen, szú se percen. Nincs szavam. Hosszú lábam lóg az ágyról lóg az ágyról hangtalan.