A távozó
| Hogy visszanézett, nem volt arca már. |
| Akikben itt lakott, a maszkok, |
| földdé mosódtak zöldek és a kékek, |
| szétkent kupacban arcok, homlokok, |
| hogy utoljára visszanézett. |
|
| S amikor hátat forditott, |
| tüdőszárny, olyan ezüst – |
| és szét-szétnyílott – centiméteres |
| kis repülési szándék – s összezárult |
|
| láttam akkor, hogy az enyém, |
| nem másé, sajna, az enyém, |
| két vállam közül távozott, |
| s maszk nem takarta már, hogy visszanézett. |
|
|
|