Emlékezet
A kis pacákok most riadtan |
loholnak föl-le az agyamban, |
s buzgón, egymás sarkát tapodva |
futnak beomlott folyosókba, |
szétbombázott polcra, fiókra, |
|
Emlékedet megőrzi más tudat. |
Persze: ledőlt a parti ház, de képe |
– mint trükkfilmben – |
a vízen megmarad. |
|
|
|