Egy város
|
Szederkényi Ervinnek
| Mindig napfényben láttam azt a várost. |
| Nem is kivánom másképp látni. Kell |
| néhány világos folt, amely fölött |
| külön nap süt, mintegy ládába zárva. |
|
| Persze, ezek önkényes részletek. |
| Minek is azt a három dimenziót |
| ráerőltetni egy arany-lapocska, |
| egy fém-pikkely dobozba-zárt |
|
| ha nagyítóval nézném, látszana rajta |
| a véset: tornyok, mandulafák, halál, |
| az elkerülhetetlen panoráma. |
|
| De így, önkényes dobozába zárva: |
| önmaga az, és önmaga napvilága, |
| amely fedelén itt-ott, át meg át- |
| romolhatatlan kibocsátja. |
|
|
|