Óda

Macskák istene! Ülsz hokkedli-terrasszodon, álmod pompás, nagyhasu rézüst tükrözi, ferditi formád, ám te rá se ügyelsz, ha pamut-lágy nyelvrevalót kötsz, s mégis állad alatt kifogástalan ábra fehérlik. Így vagy elegáns. Nyugalommal vártad a bombát, míg körülötted az ostoba emberek rád se fütyültek. Élsz – s lám ők keverednek a földben a dudva-gyökérrel. Hosszu gerincük lassan öregszik hajlani Hozzád, ó, behemót tepsik bölccsé kicsinyült fenevadja!