Kakas

A kutya se látta, amint a ködben az országút szélére röppent, és körbemutogatta magát ez a szárnyas paletta. E körgalléros, borz-nyakas, e villogó talpig-kakas, e puffos, sarkos, sityakos csepp Tizenharmadik Lajos, tollas motosz, motolla-kényszer, s hangját a tájba fúrta kétszer. (De köd volt épp, kecske-tejes, vagy mint a zabpehely-leves, langyosan töltötte a gödröt, s ha felgyülemlett, szinte bőrzött, de köd volt, s dűlöngtek a házak, s egy lombtalan jegenye-vázlat, s följebb már csak az égi tőgyek rengtek és súrolták a földet, fehéren csorranva a tájra – mert köd volt, s őt senkise látta.)