Egy koponya belsejében

Körben gumipad vonul, rajta ül a béna, dülöngél a nyugtalan, fel-felhorkan néha, kémlelő nyiláson át leskel ki az éber, idegszála ujjain hatvan centiméter. * Földredobban. Nyugtalan. Felbőg, mint a részeg. Megrándulnak csápjai Éber idegének – szétharapja? Szét, igen, csuklóját harapja, állkapcsában reccsen el csontja két darabja, az meg hurkot vet nyakán, húzza – húzza – görcsös – kocsonyásan tekereg béna, úgy üvöltöz, eltaposni iszonyat ilyen fajta férget rászórjuk a homokot, gyorsan, mint a mérget. Átdereng a külvilág üveg gömbjük árnyán hullámain imbolyog egy bacillus, árván, most, most légy hát hevenyebb! fojtsd meg őket! öld meg! síkosak, mint lebenyek s mint a halak: zöldek.