Vázlatelemek az Ekhnáton éjszakájához

Én istenem, te jól tudod, tapadtak rám az asszonyok. És jól tudod, hogy menekültem, bármennyire is megdűltem, mert fúlladoztam, jól tudod, kis, mocskos szívük alatt, melyeket rámdobáltanak, melyekből párállt a hazugság, s a szép buta fejecskék, melyek az árulást sziszegték s puhák, mint a kigyók Sújts rám, ha igaz szót, való vért adnék újabb lotyókért. * Tisztítsd meg, na a szivedet, nem a kedvükért, csak úgy. Harántcsíkolt az akarat, emeld, emeld föl magadat, és tisztítsd, mosd meg a szived.