| Ha láttad volna, hogy rohantak! |
| Olajszín vállak libabőrös |
| napernyők súlyos vászon-csattogása |
| még csukva is, mint szoknya-erdő, |
| s utoljára egy strandköpeny, |
| tárt karral bíborcsíkosan: |
| vitorlaroncs, madárijesztő. |
|
| Tíz emelet szálloda ázik. |
| A pléhből-vágott kaktuszok. |
|
| A kinti pult, amely selyemcukormód |
| fénylik borokkal és lapokkal, |
| s oly érthetetlen-tarka, mint a hernyók – |
| az oleander, mely marokra-zárja |
|
|
Rilkéhez
| Dehát mi az a Mozdulatlan? |
| Mondd meg, ha oly bölcsen tudod! |
| a keskeny, a fehér – az mondja meg? |
|
| Megáldott engemet az Isten |
| hát mért rágnak szét kukacok |
| most még eleven életemben |
| Hisz épp eléggé érthetetlen |
| hogy véget ér és nem vagyok |
| mért van hogy bármit elkövettem |
| szüntelen alulmúlnak engem |
| már lejjebb bukni nem tudok |
| Megáldott. Ezt a forditott |
| teremtést régen elvetettem |
|
| dől, dől, dől, amit épitettem |
|
|
Kurvák
| A szerelem, e képtelen merész |
| ha holmi hím vagy nő lotyó |
| csökött agyát egyszer meglátogatná, |
| rögtön pépes szilánkra vetné. |
| Ezért teszik az ember ifjú arcát |
| Ők újra vén majom-üleppé. |
| (De megbántom a majmokat.) |
|
|
Pompás dió volt, szétesett, |
|
bent hamu volt, hamu volt. |
|
| Ki verset ír, az egyszerre legyen |
| Kőmíves Kelemenné, s Kőmíves Kelemen. |
|
|
Uram, nem jön elédbe vélem |
|
szép, hosszúnyakú feleségem. |
|
Én mondtam: fák. Ő unta ezt. |
|
Kis keselyű. Neki a test. |
|
Kis keselyű. A csőre vág. |
|
|
Vázlatelemek az Ekhnáton éjszakájához
| Én istenem, te jól tudod, |
| tapadtak rám az asszonyok. |
| És jól tudod, hogy menekültem, |
| bármennyire is megdűltem, |
| mert fúlladoztam, jól tudod, |
| kis, mocskos szívük alatt, |
| melyekből párállt a hazugság, |
| melyek az árulást sziszegték |
|
| Sújts rám, ha igaz szót, való vért |
|
| Tisztítsd meg, na a szivedet, |
| nem a kedvükért, csak úgy. |
| emeld, emeld föl magadat, |
| és tisztítsd, mosd meg a szived. |
|
|
| Csak várok itt, a megváltásra várok |
| Hadd ne haljak meg addig amig élek. |
|
| Eddig mindig becsaptatok, |
| de most kifogok rajtatok, |
| mert most hamarább meghalok, |
|
|
|