Utálat, utálat az egész

De mennyi része van, hány rétege! A förtelem dobostortája, tábla, földtani metszet, kőzet-ábra, ez a szegények bibliája, olvashatod az életedet, undorból préselt rétegek. Meddig még a prés? Kínvallatással nem jár felelősség. Éppúgy mondhatnám az ellenkezőjét. * Isten bocsásson meg neked, te hitvány, mert én nem tudok megbocsátani. Már óriás a kezem és az állam, mint egy léggömb, fekszem az ágyban, nincs bennem egy szemernyi értelem, miért, miért nő a fejem, és miért kell beledöglenem – Régebben hattyúk látogattak, tizenkét szárnyon a város felett repültek velem minden éjjel, ma csak a rémület. Madár, madár!