Szicíliai koporsó

Az élet héjait szerettem a mindig másképp domborult csigát a századok koporsó-vonalát Krisztus előtt a hetedikben S mert nemcsak héjait szerettem élő kezem a kőre tettem hogy igy köszöntsem régvolt társamat a bátorságban és a rémületben * Más ösvényre a félelem vakon vitt, mint a csapattól a vad elhasonlik * Úgy ültünk, mint a végső rémület egy nagy fekete szívben meghúzódva