| nekem kőlapba kell bevésnem – |
| s szempilla-csapzó verítékem |
|
| És éjszaka is felzavarnak, |
| északi fénye van a falnak, |
| s fölránt fektemből az a páfrány, |
| s rég-rothadt, bonyolult fonákján |
| mint bonyolult nagyvárosok |
|
| a képek, mint a kések élesek, |
| és minden él, minden sarok |
| horgas nyilakkal fellobog, |
| Arcom könyökkel fedve védem, |
| amig az egy-pikkelyt kivésem, |
|
|
|