A fertelem OTI-toronyra látok.
Az asztalon félig nyílt kardvirágok.
Amíg engem a kényszer kése jár át,
majd a virág végigvirítja szárát,
s húsos szikrákat nyitva szét,
mint csillagszóró, végigég.
*
Egy órája hoztak le a mütőből.
Novokain, novokain.
És egyre kevesebb a szédülés,
és egyre több a kín.
 

1960

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]