A fertelem OTI-toronyra látok. |
Az asztalon félig nyílt kardvirágok. |
Amíg engem a kényszer kése jár át, |
majd a virág végigvirítja szárát, |
s húsos szikrákat nyitva szét, |
mint csillagszóró, végigég. |
|
Egy órája hoztak le a mütőből. |
És egyre kevesebb a szédülés, |
|
|
|