A fémben én vagyok a láthatatlan
légbuborék, hajszálér a falakban,
az anyagban a restség,
a vétek és az elesettség,
mind hozzád emelem,
mint jobbkezemmel balkezem,
eltört, ítélj, öreg leszel,
öreg leszel, az erdőt járhatod,
deres hajadban apró jégcsapok,
járhatsz magad –
ne irigyeld a csontomat –
Úgy, úgy döntsd homlokod kezedbe
Nézz rám
Szavak ismerős fonadékán
átsüt a Tárgy szeme: nézz rám,
csipkefa ágai közt mézgásszemű,
 
könnyű vadállat,
már ugrik is el, vércsepp, tövisek –
nézem széles, idétlen,
gyilkos kezemet.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]