Származás
Nem szeretem, mikor nyakamba rántják |
öregapám plisszírozott palástját, |
és nincs kedvem kalotaszentkirályi |
jegenyéket ajtóm elé cibálni. |
Nekem származni nem öröm, |
se jól, se rosszul. Köszönöm. |
|
Azért ne hidd, hogy tán alázat |
nélkül fitymálgatom hazámat. |
Van abban is fekete érdem: |
egy kép előtt hallgatni, térden. |
|
De nem mind rím, mi ide-rímel, |
nem kell a könny se, glicerínnel, |
s létemről egy dönt, mindhiába: |
|
|
|