Az udvar történeteiből

Egy gangrács volt a földbe ásva az udvar szögletén, másfélméternyi kert határa – s a rács tövén ott nőtt a rózsafa, a piros rózsafa, és ezt a rózsafát zabálta a szenes lova, ez a vágni-való, sovány, fakó – egy óvatos, tüskös falat, aztán – táltos parazsat – habzsolta már, tépve, cibálva, hogy’ villogott halvány pofája a tűzben, mely nőtt, mint a láva a macskaköves udvaron, szikrázott a piros szirom, visszfénye felszökött az égre – mindjárt verték is orrba érte, s mert megvetette satnya lábát, úgy vonszolták hátrább – egyre – hátrább – elbillent konttyal állt a fa. Fekete, égett. S a földön körben csupa vércsepp. Ez volt a ló, s a rózsafa. 1959. március