Betét-dal

Belebuktam a ködbe babámmal, be az árok bő lapujába, nem szerelemre hasaltunk, csak lapulásra. De ha már, Évica, de ha már – ez a köd, ez a lant alakú, nagy marti-lapu, ez a nyár. Nem hallod a ködben a zúgást? – Tejszínben a gép – köpülő –, fémhas villan az égen, bent görcsös körtefa-tő reflektor csúszik a törzsön, motociklis két cserepár, gyere már, gyere már, gyere Évica gyöngyöm. Ha belöknek a parti gödörbe, s az agyagba a szánk beledőlt, minekünk majd akkor is, ott is, egymás húsa lesz az a föld. Ha ma nem, soha már, Reflektor a földön, az égen, gyere már, Gyere É –