Sorok

Az impotencia a félelem fia, nem használ ellne se kényszer, se ima. Miért sújtasz így, Atyám? Aszályt borítva rám, egy csepp vigasszal édesítsed szikkadt, keserű szám. * De hogy lehetsz ilyen kegyetlen? hogy dúlhatsz így, öngyermekedben? Amit teremtesz, összerontod? Kicsúfolod törpe bolondod? * Kicsúfolod, megszégyeníted, szégyen, szégyenfára feszíted, hogy mindenek nevetve lássák fogyhatatlan ostobaságát. * Ezt mégse kellett volna tenned, amit adtál is, visszavenned, hisz felcifráztál, ne tagadd, mint egy lakodalmas lovat, adtál izmot, csengőt nyakamba, mulattatott, ha szólt a hangja, már nem kellek? Felelj, mi baj? Miért? Hiába? – Zaj –