Emlékkönyvbe
Nem, nem ígérhetem neked, |
hogy szóból házat építek – |
|
s körültekintve hallgatag, |
a sejtfalakra írd neved – |
a sejtfalakra kéne késnyi |
ne bánd, hogy múló, romlatag, |
hadd dőljenek csak a falak, |
mi emberben legmakacsabb, |
én azt ígérem néked inkább: |
fehéren lent a föld alatt |
emlékeznek a csontjaim rád. |
|
|
|