Kísértés
| Jön a karácsony, és a Kisded. |
| Azt-e? vagy tán valami mást? |
| Istent, erőt, vigasztalást, |
| S mit akarok? Most gyermeket? |
| Igaz lehet s hazug lehet – |
| mit akarok? A vágy dadog. |
| csak zsúfolt labirintusok – |
| görbe a kor. De míg lehet, |
| oldalát mindig – jaj nekem, |
| s mit értem vele? mire jó? |
| Absztrakció, distinkció – |
| Névtelen gyötrelem: kiáltok, |
| idézem a púpos Richardot, |
| Bocsáss meg, titkos isten, bennem! |
| gőz csapna ki szemem helyén, |
| lárvaként, mint a Föld bele, |
|
| Hőkölj inkább, s maradj magad. |
| Reszkess inkább, akár a vászon, |
| mely kintfelejtve fönn a rácson |
| és várd, hogy eljön a karácsony, |
| s a gyöngyharmatnak és a tejnek |
| lehelletével tán a Gyermek – |
|
|
|