| Tenyerem néha rátapad a fákra: |
| mily elevenek, s milyen hűvösek! |
| És feltetszik, messze homokba ásva, |
| egy sziklapad, egy-egy perzselt liget – |
|
| de visszaborzaszt még a tél. Hideg |
| éghajlat alatt élek. S hol a sáska? |
|
| Még vágyom élni. De már hallom olykor, |
| hogy sustorog elhagyott éjszakán, |
| mint üres ablak függönye a szélben, |
|
|
|