| Különös, hogy mindig sebet kapok, |
| s különös, hogy egész testi valómban |
| rendítenek apró nyomorúságok, |
| de tűröm már. Várok. Gyakorlatom van – |
| s akár hallgatok, akár izgatottan |
| fecsegek, rángok, – amíg szüntelen, |
| régóta horzsolt, véraláfutásos |
| bensőmhöz ér az új: új gyötrelem, |
| hozzáedződöm lassan a halálhoz. |
|
|