Egy városról
| (Egy városról szeretnék írni régen, |
| egy városról, amelyben most lakom, |
| s a torkomig tolúl föl már a szégyen, |
| hogy kimondani nem tudom. |
|
| Akárcsak Ráchel mennyasszonyi leple, |
| hol érc-kemény aranyhímzés-lapok |
| vannak szőve a fátyol-fellegekre: |
| ő érckemény s én fátyolból vagyok. |
|
| Reám szőtték e várost. Életemre |
| tapad e sok, füstös-aranyu kép, |
| s ki szállnék hűvös fellegként a mennyre, |
| szakadozva vonszolom életét.) |
|
|
|