félted talán, hogy ellebeg? |
Lásd nékem mesterségem ez: |
Ne idvezülj, ne vezekelj, |
ne cifrázd. Tedd, mit tenni kell. |
|
Aludni, hullni, párna, kábulat. |
Ez az egyetlen, ami megmaradt. |
A végső alvás sem lesz tán nehéz, |
annak, aki mindig aludni kész. |
|
Köszönöm, korom, köszönöm neked, |
hogy így altatod eszméletemet, |
lám minden undor végül jóra vált: |
megkönnyítetted nékem a halált. |
|
|
|