November
Mint langyos emlék, úgy dereng fel |
a kék és rózsaszín november, |
tollakkal hull a szürkület. |
|
S mint akit a szerelem elhágy, |
de vele még a szerelem-vágy, |
úgy áll a fa a dombtetőn. |
lombtalanul, de reszketőn. |
|
Kovács-tűz lobban a barakkban, |
kint egy ló méláz, takaratlan, |
parázslik a szőke sörény. |
|
|
|