Költő mondókája

Légy jó hozzám, állatom, benti szörnyeteg, ne mutatkozz oly nagyon, nyújtsd ki körmödet. Jó belátom, rád szorul tisztes szándék, elme, jog, artikulálatlanul hörögd el hát óhajod. Tarajos, te! fél-pofa! Míg piszkállak, reszketek, mért is kezdtem valaha, mért is kezdtem én veled.