| Szememre, mint halott szemére, |
| lassankint ráfagy a világ, |
| széklába, kar, egy utca-sor, |
| emlék, pelyhedző szilvafák. |
|
| Ha hinnék Benned, mennybe vinnél, |
| széttárnád meleg tenyered, |
| s az két kis napként sütne ottan |
| fölöttem, a folyam felett. |
|
| Hasadna a jég, rianással, |
| keringne langyosan a hab, |
| s a boldog tárgyak felszökellve |
| csillognának, mint a halak. |
|
|