| Aki testem és lelkem megvetette, |
| S magát a szennybe állig belevetette, |
| Ki fa volt nékem, s rajta sok madár, |
| S nőtt, csattogott, hogy szinte égbe szállt, |
| S puhán hevertem szép törzse körül, |
| Mint ki maga van, s nincsen egyedül – |
| Ki elfogadta tőlem a tejet, |
| S választóvizet adott víz helyett, |
| Úgy, hogy most végig hólyagos torokkal |
|
|