A völgyben
Barátaim! Igy hagytok elzuhanni, |
pusztulni szomjan, mint az állatot! |
Egy istállóban együtt, legalább |
néhány falás meleget adjatok. |
|
A völgyben jártam. Kő volt, csupa kő, |
s a kő alatt, hol pincebogarak |
másznak, kavics volt, s a kavics alatt |
csillámpaláig szúrt a déli nap. |
|
Csak néhány tüskös csudafa-bokor, |
üres folyóágy, forrás víztelen, |
kürtők, vizaknák, odvak, árterek, |
s az ég alatt mindegyik meztelen. |
|
S tarkább e táj, mint a valódi táj, |
hegyes a szin és szikrázik, hogy éljen – |
de este lesz. Ne hagyjatok magam |
a csillagokkal kikövezett éjben. |
|
|
|