A természetről
| Én nem hiszek a természetes ágyban |
| ahol szeretni és meghalni kell, |
| és fütyülök rád, emberi esettség, |
| ha megbocsátlak, gyilkosom leszel. |
|
| Nem egyezem bele a fájdalomba, |
| és nem lesem a langyos ég kegyét |
| a hazával is jobb híjján törődöm, |
| mert nem hiszem, hogy az enyém a szép. |
|
| S a távolibb sem jobb a közelebbnél, |
| a természetet teljén tagadom – |
| ujjam csak a te formád tapogatja, |
| míg felragyogsz kezemben: fogalom! |
|
|
|