Érthetetlen
| Érthetetlen, hogy mért kell annyit élned? |
| Iszapba fúrni, légbe vetni tested, |
| s míg a díványon végigheversz resten, |
| ép elméddel kockázni a sötétben. |
|
| Tapaszd be a gyermekkor folyosóit, |
| örökséged ne ökrendezzen itt sem; |
| az oktalan kínt meg nem váltja isten – |
| de tán a bölcs hit épp a mennybe lódít? |
|
| Érthetetlen – de ne tagadd, nem adnád |
| a sűrű létet, bárhogy is szakad rád, |
| s hiába adnád: úgysem adhatod. |
|
| Világosságot facsarj hát sötétből, |
| a kényszer úgy diszítsen, mint az ékkő, |
| s az oktalan repítsen, mint az ok! |
|
|
|