Menet
| Lépnek a napok egyre-másra, |
| mint kőbányán az állomásra, |
| a hosszu, kettős menetek. |
|
| Lehet: talán majd ágyba jutnak. |
| Lehet: gurulnak, mint a kő, |
| s a földrecsuszott, bő batyuknak |
|
| Egy lépés: ágy, egy lépés: árok, |
| egy lépés: hang, egy: némaság, |
| fél-testüket már jönni látod, |
| másik felük halad tovább. |
|
| Így lesz iszonyú, ami kedves, |
| mert mind a kettő ugyanaz, |
| két fejjel jár minden szerelmed, |
| négy lábon undor és tavasz, |
|
| tapintanád veszett szobádat, |
| nyolc szögletével tántorog, |
| hasad a kályha, fellobog, |
|
| két föld forog két szemgolyódra, |
|
|
|