(Mint Thomas Mann, ha múltba kémlel…)*
| Mint Thomas Mann, ha múltba kémlel, |
| de kút a múlt és lágy homok, |
| úgy küszködöm én is a méllyel, |
| múltamban ásva azt a tájat, |
| hol az igazság újratámad. |
|
| Mi volt igaz? Akár ma vágyam – |
| s a két igazság összefut, |
| és csitul szomjam percnyi vádja |
| (bár mérhetetlen mély a kút): |
| a régi kertbe útrakelnék, |
| veled. Barátom! Add az elméd. |
|
|
|