Sárospataki strófák
| Ó, gyermekem, minek neked a táj? |
| Kés, villa, olló: megvágod magad! |
| Most csonkította szellemed a vár: |
| a fal kitárult – s untad a falat. |
|
| Ó, gyermekem, minek neked a nő? |
| Kamasz-cipőd úgy talpalná a „titkot”, |
| mint friss vetést a vadkan-csecsemő: |
| észre se vetted, s önmagadba tiprott. |
|
|
|