(Ne csukd be még vagy csukd be már…)

Ne csukd be még vagy csukd be már a hűs zsalut az ablakon, úgyis befolyt a délután, befolyt a nap, s az alkalom. Befolyt a perc, befolyt a rét, befolytak mind a jegenyék, a távolból utak, terek, ázott foltokban emberek, nyugágyak, pondrók, méhek és napfénybe fúló zümmögés, a táj, mi forr, az ősz, mi jön, múlt heverés meleg kövön, s mint vízbe tinta, zöldbe kék: befolyt a tó, befolyt az ég. És mire lassan este lesz, magába oldja testedet. Alsómihályfalva, 1944